Nagyon rákattantam egypár filmzenére, valamint klasszikusra, és újra meg újra arra kell rájönnöm, hogy vannak emberek, akik hatalmasat alkotnak: Hans Zimmer, Beethoven, Chester Bennington, John Cooper, és még sorolhatnám.. csak csodálni tudom őket :) Az Eredet filmzenéje az egyik kedvencem, méghozzá ez a szám. Az a lendület, ami árad belőle, egyszerűen lehengerlő. Amúgy is elég szentimentális alkat vagyok, ezért nagyon sokat tud dobni a hangulatomon 1-1 inspiratív mű, amely segít közelebb hozni magamhoz azt az alkotási, kitörési vágyat, amit a zeneszerző érzett magában, amikor megírta a művet. 
Mostanság rengeteg mindent tervezek: fotózások, gyüliben indul egy projekt, hogy anyagokat adjunk le a városi tévében, ebben is sok feladat lesz, no meg mellette a suli, megyünk a Deltába versenyezni, meg még számtalan dolog.. ja és újra el akarom kezdeni aktívan a blogolást :) Bár nem tudom, mennyire aktívan, mert lassacskán elkészül majd a weboldalam, ahova majd a képeket, a blogot meg egypár egyéb dolgot tervezek feltenni.
Mindezek mellett jó néha megállni, és elgondolkozni mindazon, ami mostanság történik velem, a világgal. Nemrég nagyon megfogott egy Ady-vers, és bár a költő személye nem kifejezetten szimpatikus, ez a verse után eldöntöttem, hogy az ellenérzéseimet félredobva több versét fogom elolvasni.
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
Abban a végtelenül elrontott életében is végig megvolt az a fajta vágyódás, amely minden embert nyomon követ, és ha nem tudja betölteni az életében az űrt, folyton kísérti. Facebook-kommentekben beszélgettem egyik - nem túl közelről ismert - ismerősömmel arról, hogy vajon miért van az, hogy az emberek olyan könnyen ítélnek meg másokat: jó - rossz; kedves - bunkó; ügyes - béna; tehetséges - tehetségtelen. Ezen - és még sok másik - skatulyák folyton készen állnak arra, hogy embereket pakoljunk bele, netalántán saját magunkat, olyan mélyre, hogy onnan csak hosszú kutakodás segítségével tudjuk kiszedni azt a valóságot, amelyik valójában létezik. Ilyenkor jön jól egy igazi barát.. :)
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.